Napelemek alapanyag szerint

Kristályos napelem

A mono- és polikristályos technológiával készülő napelemek napjainkban a legelterjedtebb napelem-technológiának számítanak. A szilícium félvezetőn alapuló elemeket 1954-ben mutatták be.

Monokristályos szilícium napelem

a szilícium napelem drága, de hatékony. A legkorszerűbb panelek hatásfoka 18%, laboratóriumi körülmények között 25% (az elméleti határ 33,7% az egy p-n átmenettel rendelkező napelemek esetében). Legnagyobb teljesítményét merőlegesen beeső napfénynél képes leadni, így gyakran használják ún. napkövető berendezések részeként.

Polikristályos szilícium napelem

Némileg olcsóbb a monokristályos szílcium napelemnél, ám kevésbé hatékony. Hatásfoka 15% körül van. A gyengébb (reggeli, esti, szórt) fényt is viszonylag jó hatásfokkal képes hasznosítani.

Gallium-arzenid vegyület alapú napelem

Az eddig főleg műholdakon használt gallium-arzenid vegyület alapú napelemek egyetlen rétegben alkalmazva nem gazdaságosak, azonban akár 8 db réteg (p-n átmenet) is egymásra építhető. Így a hatásfok eléri a 46%-ot is koncentrált napfényben. Ilyen típusú napelemeket 2014 óta alkalmaznak ipari és magán felhasználásra.

Amorf szilícium napelem

Olcsóbbak, de hatásfokuk csak 5-8%. Kevesebb szilícium kell a gyártáshoz, mint az egykristályos esetében, mert az aktív réteg csak 1 µm vastag.